Vörös fenyő
(Larix decidua)

Hegyvidéki, alhavasi fafaj. Fényyigényes. A szeles, csapadékos északi oldalakat kedveli. A fakereskedelemben megjelenő vörösfenyő főleg Szibériából, esetleg a Kárpátokból és az Alpokból származik. Szijács keskeny, sárgásfehér színű. Gesztje vörösesbarna(előfordul zöldes árnyalattal). Gyantajáratai gyérebbek és kisebbek, mint az erdeifenyőnek, de szabad szemmel még láthatók. Csersavtartalma magas. A sík- és dombvidéki vörösfenyő kevésbé kemény és tartós, mint a sűrű évgyűrű-szerkezetű magashegységi. A vörösfenyő fájában gyakori a belső szijács, a gyantatáska és a gyűrűs repedés. A vörösfenyő faanyagát széles körben hasznosítják, ahol a tartósság és a szilárdság fontos. Így előnyösen alkalmazzák földmunkéknál, bányászatnál, vízépítésnél, hídépítésnél. Fájából készülnek különböző faszerkezetek, vezetékoszlopok, kerítések, kerti berendezések. Továbbá vasúti talpfa, különböző hajók alkatrészei, ablakkeretek, ajtó, lépcső, falburkolat. Dekoratív rajzolata miatt értékes bútorfa(furnér és tömörfa formában). Felhasználják a forgács- és farostlemezgyártásban, és keverék fafajként a papírgyártásban is.