A fa szerkezete

Egy fa törzsének keresztmetszeténél szembetűnőek a koncentrikus fagyűrűk, melyek a fa korát mutatják. Az egyes gyűrűkön belül a korai zóna tavasszal és nyáron alakul ki, a késő pedig a vegetatív időszakban, azaz ősszel és télen. A zónák közötti színeltérés hozza létre a fa erezetét.
A fagyűrűket szerkezetileg hat nagyobb csoportba sorolhatjuk, melyek elnevezése (sorrendben belülről kifelé haladva): bél, geszt, szíjács, kambium, belső kéreg (háncs) és az élettanilag halottnak tekinthető külső kéreg (lásd az ábrát). A padlógyártás szempontjából ezek közül a legfontosabbak:
a geszt és a szíjács.

A legnagyobb térfogatú geszt alkotja a törzs belsőbb, elhalt részét. Nagymértékben ellenáll a gombatámadásoknak és a rovaroknak, kis összenyomhatóság, nagy keménység jellemzi. Ebből a részből válogatják a natúr osztály faanyagát.
A szíjácsot élő, működő sejtek építik fel, melyek még csak később vesznek részt a keményedési folyamatban, ezért kevésbé ellenálló, mintázatát tekintve viszont sokkal markánsabb, mint a geszt. Ebből a részből származnak a rusztikus faanyagok.
Bizonyos fafajtáknál a geszt és a szíjács eltérő színű. A csíkos osztályba sorolt darabok e két rész határáról kerülnek ki.

Minőségi osztályokat leíró szabványok:


MSZ EN 13227 lamella parketta

MSZ EN 13488 mozaik parketta

MSZ EN 13489 többrétegű parketta

MSZ EN 13756 fogalom meghatározások

MSZ EN 13226 csaphornyos parketta